Ismét sikerült bebizonyítanom, hogy nem nagyon vagyok naprakész figura (már ami a blogírást illeti). Manapság azért írok keveset, mert nem sok kép készül a bulikon, amiken jelen vagyok (pedig a képek megkönnyítenék a kis tekervényes agyamnak az emlékezést). De most készültek, ezért összeszedtem magam és firkantok egy kicsit. Íme:
Február 21-én elhatároztam, hogy tiszteletemet teszem Visontán (a Borházban), ahol kisbarátaim (Vigyorka, Kemény és Dani), azaz Acetones (www.acetones.hu) tartották „reunion bulijukat”.
Velem tartottak: Tamás (kártyacimbora és varázsital felelős), Lóri (haver), Axi és Guby (havers, valamint a helyi trúmetál horda, az Endemik oszlopos tagjai). Kiderült, hogy kicsit hamarabb érkeztünk (fél9) és a koncert csak fél10kor kezdődik. Akkor igyunk!!! A koncert előtt a méltán híres Szalon fedőnevű vendéglátó egységben mulattuk az időt némi ital társaságában. A talpalávalót a Slayer, a Sepultura és természetesen a Motörhead szolgáltatta. Én enyhe kiszúrás érdekében a pultos hölggyel a következő párbeszédet vittem véghez:
-Mi a legrosszabb itala?
-Vegyespálinka.
-Mennyi belőle 3 cl?
-90 ft.
-Akkor 4et lesz szíves!
Volt is szájhúzás után, mert tényleg nem volt finomnak nevezhető. De azért lecsúszott. Itt elvégezük a küldetésünk egy részét. Irány a koncert! Amikor átértünk az Acetones már játszott. Belőlem ismét kitört a rosszaság, ezért az első sorba merészkedtem és a benzinkútnál vásárolt konfetti csomagokkal kezdtem bombázni a bandát (biztos örültek nekem). Később kiderült, hogy frontemberre ittam magam és megpróbáltam elénekelni (több, kevesebb sikerrel 2-3 nótát), nyilván a sok varázsital és egyéb alkoholszármazék hatására.
-Vegyespálinka.
-Mennyi belőle 3 cl?
-90 ft.
-Akkor 4et lesz szíves!
Volt is szájhúzás után, mert tényleg nem volt finomnak nevezhető. De azért lecsúszott. Itt elvégezük a küldetésünk egy részét. Irány a koncert! Amikor átértünk az Acetones már játszott. Belőlem ismét kitört a rosszaság, ezért az első sorba merészkedtem és a benzinkútnál vásárolt konfetti csomagokkal kezdtem bombázni a bandát (biztos örültek nekem). Később kiderült, hogy frontemberre ittam magam és megpróbáltam elénekelni (több, kevesebb sikerrel 2-3 nótát), nyilván a sok varázsital és egyéb alkoholszármazék hatására.
A koncert után még dobáltuk magunkat egy kicsit majd hazafelé vettük az irányt. Legalábbis Domoszló irányába, mert kiderült az ivós-imós (rímelt) és kártyacimborák még mulatnak a Rókalyukban. Tamással úgy döntöttünk, hogy ott a helyünk. Ott még szűrtünk és pókereztünk egy kicsit, majd 4 óra körül már az ágyamban tudhattam a testem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése